Annyi jó véleményt olvastam a Coraline-ról másoknál, hogy végül Zsuzsi barátnőm ezt kapta tőlem 20. szülinapjára. Több szempontból is jónak gondoltam, egyrészt hozzám hasonlóan ő is elég mániákus könyvgyűjtő (vele esik meg olyan, hogy megbeszélünk egy találkát, majd totál automatikusan nyakunkba vesszük a várost, hogy végigjárjuk az összes könyvesboltot :D). Másrészt meg stílusosnak gondoltam egy "mesekönyvet" adni neki így a második x átlépésénél, mondván, ne feledje a magában rejlő gyereket (jujj, ez így leírva de sz.rul hangzik :D).Aztán ő elolvasta, én is sorra kerültem. Hm, nem is tudom, mit mondjak...
Coraline egyke, szülei minden idejét a munka tölti ki, új helyre is költöznek, ahol csupa idős és furcsa lakó él, nem csoda hát, hogy unatkozik szegény. Apja azt a harci feladatot tűzi ki neki, hogy számlálja meg a ház összes ajtaját (az ablakokat is talán?) meg mindent, ami kék. A lista készítése közben akad egy ajtóra a nappaliban, ami be van falazva, nem vezet sehová... Hogy nem-e? Dehogynem... Coraline egy éjjel azon kapja magát, hogy a titkos ajtón keresztül a lakásuk csaknem tökéletes másába kerül. Csupán annyi a különbség, hogy minden sokkal klasszabb, mint a való életben. Na meg, hogy szüleinek gombszeme van. Eleinte minden csábít ebbe az új világba, de persze mindez túl szép, hogy igaz legyen...
(Tovább nem is mesélem a történetet, ha valakit érdekelt, másoknál már olvashatott róla sokat, én meg nagyon nem szeretem, ha túl sokat árulnak el egy könyvről, mostanában sok olyan esetbe botlottam, amikor a poén nagy részét lelőtték... )
Ez elvileg egy gyerekeknek szánt könyv. Nos, nem tudom, mennyire értékeltem volna ezt kiskoromban, szerintem tetszett volna. Sokan mondják, hogy túl horror a műfajához képest, szerintem nem, legalábbis én megbirkóztam volna vele. :) Egy 12-13 évesnek ez már meg se kottyan szerintem, semmivel nem ijesztőbb, mint a Harry Potter egyes részei, és azt is sok ennyi idős olvassa már. (Azt nem tisztem megítélni, hogy ez jó-e.)
Összességében tetszett a sztori, az egy bajom az volt vele, hogy túl rövid. Emiatt meg nem nyújtott nekem sokkal többet, mint egy-egy poszt, amit olvastam róla. Azt nem mondom, hogy rossz, de nekem személy szerint jobban tetszett volna, ha egy-két részt bővebb lére ereszt Gaiman.
A kivitelezésről is muszáj szólnom, nagyon-nagyon tetszik az egész könyv, a borítótól elkezdve, az illusztáriciókon, a betűtípuson át a lapok anyagáig egyszerűn minden. :)
Mostanában szoktam rá, hogy rögtön látnom kell filmen is, amit olvastam (már, ha készült belőle, amúgy nem igényelném, de így kiváncsi vagyok :)). Nem hagytam hát ki a Coraline-ból készült mozit sem. Bár az eredetileg tervezett 3D-s változat nem jött össze, simán is jó volt.
Igazi saját látványvilágot sikerült összehozni, aki szerette a Karácsonyi lidércnyomást, annak ismerős lesz. Nekem nagyon jól hozták a könyv hangulatát, az is tetszett, hogy itt nem érzékeltem azt a rohanós felületességet, amit olvasás közben a könyv rövidségéből fakadóan. Viszont a filmet meg néhol untam, nekem semmi se jó. :D
Angolul néztem, így külön tetszett, hogy a másik anya (the other mother, olyan jól hangzik :)) hangja Teri Hatcher, míg Coraline-é Dakota Fanning volt.
Összességében nem egy rossz könyv, a film is szórakoztató, mindenkinek ajánlom, aki egy kis 1-2 órás lightos borzongásra vágyik.
Kategóriák
Regény , Férfi író , Bestseller , Kölcsön , Ifjúsági , külföldi író , Fantasy , Filmen is láttam , 4 , *2009*-ben olvastam
Még nincsenek kommentek.
(
)
Egyetértesz? Tiltakozol? Mondd a véleményed!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.