Kata Könyvespolca

Valami nagyon szerencsés csillagzat alatt születhettem... Nyáron kb. részt vettem 3-4 könyves nyereményjátékban, ezek közül egyen sikerrel is.

Most meg hív Anya, hogy kaptam otthon valami csomagot. Újabb könyv. :)))

Még az augusztusi Maximát vettem meg nyaralásból hazafelé az útra, abban volt valami sms-es játék Jennifer Cruise Fogadj rám című könyvéért. Kb. poénból küldtem el az sms-t, én "a lottóban sem hiszek", bár Anya szerint lassan vennem kéne egyet... :D

Szóval otthon vár rám ez a könyv is, mint oly sok másik, ami olyan nagyon jóóóó lehet! De most egyszerűen össze-vissza rohangálok, egy 20 perces sorozat epizódot is alig bírok egyszerre megnézni. Nem tudom, milyen hiperaktív koromat élem most, de van aki már most aggódik, hogy ha nincs semmi könyvkívánságom, mégis mit adjon nekem karácsonyra. :D

Összefoglalva, örülök magamnak a nyeremény miatt :), viszont a blog valószínűleg vegetál még egy ideig.

Addig is olvassatok sok jó könyvet. ;)

A könyv remek gondolatébresztő, nagyjából a "pénz pénzt fial" és a "ki korán kel, aranyat lel" bölcsességekben össze lehet foglalni a lényegét, de ezeknél sokkal többet nyújt az olvasónak.

Nem regényről, hanem egy üzleti témájú könyvről van jelent esetben szó. A pénzről és annak megszerzéséről alkotott képünk áll a középpontjában. A pénzügyi intelligenciánk fejlesztésének fontosságát hangsúlyozza.

Robert T. Kiyosaki tanár szülők gyermekeként nevelkedett, akik iskolai előmenetelét, majd egy jó állásban való elhelyezkedését szorgalmazták. Ám kilenc évesen legjobb barátja jómódú, üzletileg sikeres apja (őt hívja később gazdag apjának) elkezdi átadni neki a pénzzel, a gazdagsággal kapcsolatos tudását. Kezdettől fogva homlokegyenest más elveket vall Robert gazdag ill. szegény apja, melyek közül az előbbiek vezették el mai vagyonához a szerzőt.

Felhívja a figyelmet arra, hogy a mai oktatási rendszerből mennyire kimarad a gyerekek pénzről alkotott tudásának fejlesztése, pénzügyi készségeik életre hívása.

Hiányoltam a gyakorlatiasságot, meg az ábrák néhol kuszának tűntek, talán túl sematikusra sikerültek, de ennek ellenére, úgy gondolom, sokaknak el kellene még olvasniuk.

Meg is jelöltem néhány idézetet, amik különösen tetszettek, íme:

"Az élet mindannyiunkat lökdös. Vannak, akik feladják. Mások harcolnak. Néhányan megtanulják a leckét, és továbblépnek. Szívesen veszik az élet lökéseit. Ez a néhány ember meg akar tanulni valamit. Megtanulják, azután továbblépnek. A legtöbben feladják, csak kevesen szeretnek harcolni."

"Ha anyámasszony katonája vagy, minden alkalommal összeroppansz, ahányszor az élet meglegyint. Ha ilyen vagy, egész életedben a biztonságra fogsz törekedni, arra,hogy mindig helyesen cselekedj, hogy megóvd magad valamitől, ami be sem következik. Így unalmas öregember leszel. Sok barátod lesz, akik igazán kedvelni fognak, hiszen olyan szeretetreméltó, szorgalmas fickó vagy. Egész életedben csak a biztosra mész, és mindig a helyes utat választod. Az igazság azonban az, hogy hagyod magad lökdösni az élettől, és alárendeled magad. A lelked mélyén mindig félsz a kockázattól. Igazán nyerni szeretnél, de a vesztesgtől való félelem nagyobb, mint a nyereségvágy. Mélyen legbelül egyedül te tudod majd, hogy elpackáztad az esélyedet, mert a biztonságot választottad."

Nagyon tetszett a könyv, felébresztett bennem valamit, ami eddig is érlelődött, de ezentúl biztos vagyok benne, hogy több időt szentelek hasonló olvasmányokra.

Sajnos valamiért nincs most kedvem/ihletem írni az elolvasott könyvekről. Egyrészt mert a legtöbb régen volt már (höhh, nem jó mentség, a Hadd mondjam el-t pont ma olvastam el :D), másrészt meg most rengeteg sulis terv szakadt a nyakamba. Bár a fő projekten másfél hónap múlva valószínűleg túl leszek, közben nem lesznek új befejezett könyvek, ugyanis itt van nekem az Elfújta a szél, lehet, hogy arra se marad idő.

Na de addig is megkésve, de íme a 2009 augusztusi új beszerzéseim. Próbáltam magam kordában tartani. A Bor, mámor, provance-t ajándékba kaptam, a többi meg olyan nagyon le volt akciózva, hogy vétek lett volna kihagyni. Ráadásul a Moriarty könyveket már ki is végeztem, és imádtam mindhármat.

Jerusha, vagyis később Judy Abbott árvaházban nőtt fel, ám hirtelen feltűnik életében egy titokzatos pártfogó, aki fizeti egyetemi tanulmányait, s cserébe csak annyit kér, hogy a lány havonta tudósítson levélben az iskolai előmeneteléről. A jótevő igazi nevét homály fedi, így Judy Mr. John Smith névre címezi az irományokat, esetenként titkárán keresztül lép kapcsolatba a titokzatos ismeretlennel. Szinte semmit nem tud róla, csak hogy alapvetően inkább fiúkat vett eddig pártfogásába, valamint hogy magas és vékony. Így aggatja rá a Nyakigláb apó nevet. A könyvben Judy levelein keresztül ismerjük meg egyetemi éveit, kollégiumi életét, nyári vakációit. Közben pedig ott motoszkál az ember fejében, hogy vajon ki lehet ez a Nyakigláb Apó...

Nyaralásra vittem magammal ezt a kis könyvet, amit évekkel ezelőtt már olvastam, szerintem nem is egyszer. Először a belőle készült rajzfilmsorozatot imádtam kiskoromban, ami Hosszúlábú Apu címmel futott a tv-ben. Aztán egyszer csak felfedeztem, hogy Anyukám régi könyvei között az egyik pöttyösnek a címe nagyon emlékeztet valamire... Belenéztem, és már le se tudtam tenni. Nagyon aranyos kis történet, jó szívvel ajánlom. :)

(Nahát azt meg csak most vettem észre, hogy a számozás lemaradt. Most pótolom. :))

Holnaptól pár nap nyaralás, és lövésem sincs, mit vigyek olvasni. :( Nyilván van kismillió könyv a várólistámon, de most nem kell egyik se. :(

Vagyis az van, hogy most egyhuzamban végigpörgettem Sinéad Moriarty Emma-könyveit (Babablues, Született szülők, Egyről a kettőre), és olyan rossz, hogy nincs több! :( Pedig nekem most pont erre lenne szükségem, annyira imádtam mindhármat! Most rögtön meg azért csak nem állok neki újraolvasni őket. :D

Aztán meg figyelni kell arra is, hogy medencepartra, napsütéshez valami könnyed, vidám olvasmány dukál, vagyis most arra lenne igényem is. Lenne is pár jelölt, de nem fogok A nagy férjvadászat vagy A szingli fejvadász 2. címekkel villogni a rokonok előtt (akik ráadásul nem is az én rokonságom), hogy a Bad ill. Hot girlt ne is említsem. :D

Az Elfújta a szélből meg csak 25 oldalt olvastam eddig, terjedelem szempontjából nem lenne rossz, de ha meg nem tetszik, akkor ott ülök jó könyv nélkül befürödve.

Irigylésre méltó problémáim vannak, nem? :D

Már egy hónapja végeztem A nővérem húgával, eddig mégsem tudtam róla írni. Az egyik legkülönlegesebb történet, amit valaha olvastam. Engem már az sokkolt, amikor hallottam róla, hogy miről szól a könyv. Sejtettem, hogy nem mindennapi olvasmányélmény lesz, amit így utólag is csak megerősíteni tudok. Az viszont még mindig nem megy, hogy írjak róla. Egyszerűen annyi minden kavarog bennem, ha erre a könyvre gondolok, hogy képtelen vagyok értelmes, összeszedett mondatokba szedni a történetet.

A lényeg, hogy adott egy amerikai család, két gyerekkel, akik közül a kisebbről, Kate-ről kiderül, hogy leukémiás. Hogy megmentsék, szüleinek nem marad más választása, mint egy genetikailag tökéletes donor létrehozása. Így születik meg a harmadik gyerekük, Anna, akinek kezdettől fogva az a dolga, hogy ha nővérének szüksége van valamire, legyen az vér, csontvelő, vagy akár egy vese, rendelkezésre álljon. Ő azonban megelégeli a donor szerepet, és ügyvédhez fordul, hogy beperelje a szüleit, és elnyerje az önrendelkezés jogát a saját teste fölött...

Még masszívan vizsgaidőszak volt, amikor kezembe vettem a könyvet, nézegettem, vágyakoztam, hogy végezzek a vizsgákkal, és teljes nyugalomban elolvashassam. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már a 30. oldal környékén járok. Egyszerűen annyira más volt, mint bármi, amit eddig olvastam, hogy nem bírtam letenni.

Különösen a következő részt olvastam el egymás után többször:

"Első emlékem: hároméves vagyok és megpróbálom megölni a nővéremet. Néha annyira éles az emlék, hogy érzem a párnahuzat csiklandását a bőrömön, meg ahogy az ő orra hegye belenyomódik a tenyerembe. Kate-nek persze semmi esélye sem volt ellenem, de mégsem vált be a terv. Az apám, aki lefekvés előtti körútját rótta a házban, véletlenül épp arra járt, és megmentette. - Ezt elfelejtjük, jó? - mondta.

Ahogy nagyobbak lettünk, úgy tűnt, én csak a nővérem húgaként létezem. Elnéztem, ahogy a mellettem lévő ágyon alszik - a két ágy között egy hosszú árnyék vert hidat -, és fontolgattam a lehetőségeket. Méreg, a müzlijére hintve. Egy alattomos kis vízbe rántás a fürdőzőktől távol. Villámcsapás...

Végül nem öltem meg a testvéremet. Mindent maga csinált.

Legalábbis ezt szeretném hinni."

Különleges könyv abból a szempontból, amilyen témát és kérdéseket feszeget, nagyon tetszett az is, hogy annak ellenére, hogy alapvetően szomorú szituációról van szó és nem egyszer végtelenül megható jelenetekkel állunk szemben, megtalálhatóak a könyvben derűs pillanatok is. Aztán azt is jónak tartom, hogy a szereplők váltakozva mesélik a történetet. Mindenki szemszögéből láthatjuk a dolgokat, egyedül Kate gondolatvilága nem tárul elénk, ami még inkább erősíti azt az érzést, hogy személyisége teljes egészében sosem bontakozhat ki a féltett, óvott, beteg gyermek maszk mögül. Olyannyira más az élete így, hogy nagy részét a kórházban kell töltenie, hogy a szerelem is sorstársai közül talál rá. Azt is nagyon szerettem a könyvben, hogy minden fejezetet egy-egy idézet vezet be.

Minden egyes szereplő sorsát érdemes jobban szemügyre venni. Egyértelműen mindenki áldozat, és még Sara-t, az anyát is szerettem, kegyetlennek tűnő lépései ellenére is.

Júniusban mutatták be Amerikában a könyvből készült filmet, amit Magyarországon nem tudom, mikor kezdenek el vetíteni. Mindenesetre én ma megnéztem, és nagyon tetszett. Olyan neveket említhetünk a szereplők között, mint Cameron Diaz (féltem, hogy rossz választásnak bizonyul majd, de engem meggyőzött ebben a szerepben), Abigail Breslin, Alec Baldwin. Nyilván nem tudok elvonatkoztatni a könyvtől, de egy jó filmet sikerült összehozni szerintem. A regény sokkoló végét ugyan megváltoztatták, de szerintem így is megállja a helyét, ha valaki nem hasonlítgatja az eredeti eseményekhez. Ezenkívül más apróbb eltérések is voltak, de engem ezek nem zavartak, bár egy-két kronológiai furcsaságon még töprengek. Összességében szerintem jól eltalálták a hangulatot, és a könyvhöz méltó film készült.

Csillagos ötös jár ennek a regénynek és Jodi Picoult-nak, akitől egészen biztosan sokat fogok még olvasni azok után, hogy ez is, és a Tizenkilenc perc is telitalálat volt nálam.

...az a következő idézet attól a barátnőmtől, aki saját bevallása szerint nem szeret olvasni. Először ugyan tetszett neki a Lányom nélkül soha, meg hát bolondul a Twilight-ért :), de aztán meg is rémültem, hogy mást nem tudok majd neki ajánlani, amit szeretne.

Erre most ez fogad:

"De aztán hála és köszönet a sok könyvet olvasó barátnőmnek, és a szorgalmasan vezetett blogjának, találtam egy olyan könyvet, ami meg még meg is van itthon, és még tetszik is ;) Szilvási bácsi Egymás szemében."

Belinkelni nem tudom, mert titkos, csak meg szerettem volna örökíteni, mert nagyon örültem, mikor ezt megpillantottam. :)

Ismét egy könyv, az Online Könyvklub keretén belül. Vagyis nem, mert már régóta el szerettem volna olvasni, ami sikerült is pár héttel ezelőtt, csak még épp post nem született róla, mikor többen jelezték, hogy lehetne OKK-s könyv.

Olyan regény ez, amit ha nem muszáj, le sem tesz az ember, annyira magába szippant. Teljesen más, mint bármi, amit eddig olvastam. A romantikát ötvözi az időutazással úgy, hogy egyáltalán nem lesz sci-fis, vagy túl nyálas. Nem, a kettőt tökéletes kombinációjából jött össze ez a könyv.

Henry, a könyvtáros időutazó. Egyfajta genetikai adottsága nála, hogy egyes kínos, stresszes, vagy akár teljesen hétköznapi szituációból  valahol máshol, másKOR találja magát ruha nélkül. Ám azt hogy hova, és mikorra menjen vissza/előre az időben, nem tudja irányítani.

Clare még kislány, hatéves, mikor először látja a házuk melletti kis réten a negyven éves Henryt. Ezután rendszeressé válnak köztük ily módon ezek a titkos találkák. Clare már jól ismeri Henry-t, az élete része, amikor a férfi 28 éves korában először találkozik vele a jelenben.

Kicsit kuszának tűnhet eleinte a sok időben való ugrándozás, hol visszafelé, hol előre, de hipp-hopp meg lehet szokni, onnantól pedig csak úgy falja az ember a sorokat. Imádtam, egyszerűen végig azt mondogattam magamban, hogy egy könyv nem is lehet ennyire jó! Vártam, hogy esetleg a vége csalódást okoz, vagy bármi nem tetszik majd, de semmi! Egyszerűen nem tudok rá semmit rosszat mondani. Főleg a végére nem. Az utolsó néhány oldalt végigsírtam, pedig mostanában ez nem jellemző rám. De ez egy annyira magával ragadó, nem hétköznapi, mégis teljesen átélhető történet, hogy képtelenség a végén egy kicsit sem elérzékenyülni.

Általában, ha valami olyat olvasok, amiből készül film, szeretném megnézni. Így van ez Az időutazó feleségének filmadaptációjával is, amit épp tegnap mutattak be Amerikában. A magyar premier időpontját még nem lehet tudni, de nagyon várom már. A trailer alapján ígéretesnek néz ki. Legalábbis nekem borsódzik a hátam a filmkockák láttán. Nálam nagyon eltalálták a szereplőket is (főleg a Clare-t alakító kislánynál :)), a zenét, az egész hangulatot. Mondjuk lehet, hogy a szereplők azért tetszenek ennyire, mert már a könyv olvasása előtt tudtam, kik játszanak majd a filmben, így akaratlanul is hozzájuk hasonlóan képzeltem el Henry-t és Clare-t.

Egyébként ahhoz képest, hogy milyen jó könyv, nem dobálják utánunk minden boltban. De megrendelhető az Ulpius-háztól, plusz épp tegnap kaptam mailt a Bookline-tól is, hogy most náluk is rendelhető. Természetesen ez a szép cipős borítós változat, nem a ronda zöld nős.

Amúgy pedig muszáj megjegyeznem, hogy a One Tree Hill azt hiszem, 6. évadában Dan Scott ezt említi meg mint kedvenc könyvét. :) Most már nálam is bekerült a kedvencek kategóriába.

Christina véleménye

joeymano véleménye

A film előtt újraolvastam ezt a részt, ami ha jól emlékszem, elsőre olyan semmilyennek tűnt nekem, most viszont nagyon szerettem.

Amikor megjelentek itthon az egyes részek, kb. mindig annyi idős voltam, mint Harryék, így duplán bele tudtam élni magam kalandjaikba, főleg a szerencsétlen kis szerelmi próbálkozásaikba. :D

A sztorit szerintem nem igazán kell bemutatnom senkinek. Ebben a részben Harry különórákra jár Dumbledore-hoz, akivel különböző emlékek segítségével ismerik meg Voldemort múltjának jelentős állomásait. Kulcsszerephez jut közben az régi-új roxforti tanár, Lumpsluck professzor, akinek egyébként bájitaltan óráján Harry a Félvér Herceg könyvébe firkantott plusz infók alapján brillírozni tud. Közben van itt hoppanálási tanfolyam, szerelmi szösszenetek, és Draco Malfoy is ügyködni látszik valamin.

Megnéztem a filmet is, és bár nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, szerintem jól sikerült. Amit kihagytak a könyvből, azt nem hiányoltam nagyon, amit pedig sokan sokalltak, a szerelmi szálakat, azokat a részeket én imádtam, tök viccesek voltak. :D A Főnix rendjénél szerintem mindenképpen jobb lett a film, különben meg, ha rosszul sikerült volna, akkor is megnéztem volna, mert hát a HP az HP. :) Mondjuk fura, hogy a filmben idegesít Dumbledore, a könyvben nem jön le ennyire öntelt öregemberként. :D Ron viszont itt is, ott is a kedvencem. :)

Itt megnézhetitek a trailert, ami talán még jobbra sikerült, mint a film maga. :D

Max Skinner londoni bróker épp elveszti az állását, amikor váratlanul megörökli Franciaországban élő nagybátyja birtokát. Legjobb barátja unszolására odautazik, hogy felmérje a terepet, aztán szépen lassan beleszeret a vidéki élet nyugalmába, bájába. Komolyabban elkezd foglalkozni a borkészítés rejtelmeivel, felfogadja Madame Passepartout-t, a cserfes, minden lében kanál nőszemélyt a villa rendbe hozatalára. Újdonsült falubeli és távoli ismerősök lépnek színre, és egyre gyanúsabbá válik, hogy a békés falusi élet sem mentes a cselszövésektől.

Legjobb barátnőmtől kaptam szülinapomra, így rögtön neki is álltam. Kellemes kis nyári olvasmány. Talán kissé vontatott volt számomra, akit nem igazán érdekelnek a borok. De a szereplők aranyosak, a könyv hangulata napsütéses, nyugodt, amit nekem ez a borító is tükröz, remek kikapcsolódás.

Kíváncsi vagyok a könyvből készült filmre is, amiben Russel Crowe játssza a főszerepet. Egyszer biztos megnézem.